Keveset beszélünk a gyerekekről

El vagyunk foglalva a fogyasszunk, szerezzünk, élvezzünk, túléljünk mottóinkkal. A legtöbb esetben nem vagyunk példák. Ez az igazság. A példamutatást is valami külső dolognak tekintjük, amit ha látnak, mert megfogható, akkor elég. De a gyermekeink a lelkünkért küzdenek. Azt is teszik magukévá, értékelik igaznak. Azzal azonosulnak. A fizikai példa ad fizikai stabilitást. De a lelki stabilitás az lesz, ami bennünk rezeg.