Ha nem vagy rendben, hidd el, az is rendben van

Néha annyira küzdünk azért, hogy a környezetünk semmit se észleljen az aktuális lelki állapotunkból, hogy szinte még mi magunk is elhisszük, hogy minden rendben, miközben épp a világunk omlik össze. De mikor jutottunk el oda, hogy szégyen felvállalni azt, ha éppen nem vagyunk a topon? Mikor lett a világ annyira felületes, hogy el akarjuk fedni a vívódásainkat, és ezzel együtt saját magunkat is?