Azért, mert rossz napunk van, még nem rossz az életünk

A társadalmi nyomásnak köszönhetően, elvárják tőlünk, hogy mindig jó passzban legyünk, mindig vidámak legyünk és azt, hogy kikényszerítsük magunkból a "hurrá-optimizmust". Miközben olykor egyáltalán nem tudjuk kezelni azt, hogy összecsapnak a fejünk felett a hullámok. De miért is lenne kötelező úgy tennünk, mintha robotok lennénk? Egyáltalán min múlik az, hogy hogyan reagálunk a bizonyos helyzetekre?