Attól, hogy nemet mondunk a családunkra, vagy egy-egy viselkedésünkre, attól még az ott marad bennünk

Hat vagy hét évvel ezelőtt kerülhetett a kezembe először Milan Kundera könyve, ‘A lét elviselhetetlen könnyűsége.’ Úgy éreztem, hogy hozzám szól, hogy nekem szól, hogy minden egyes mondata mintha megjeleníteni az akkori képkockáimat. Most ismét a kezembe került Milan Kundera e könyve, és már majdnem a közepénél tartottam, amikor realizáltam, hogy én ezt a könyvet már olvastam. S hogy egyáltalán mikor is olvastam. A mostani olvasásnál számomra “A lét elviselhetetlen könnyűsége” egyrészről egy transzgenerációs trauma-feldolgozó történet, másrészről pedig egy igazi mérgező kapcsolat bemutatása.