Amikor nehéz a szíved

Nincs baj azzal, ha most csak fekszel némán az ágyadon. Üres tekintettel bámulod a plafont, és sírni kezdesz. Tudom milyen érzés. Tudom milyen az, amikor végtelenül egyedül érzed magad, elveszve, magányosan. Tudom milyen az, amikor minden próbálkozásodkor hinni kezdesz és aztán arccal esel neki a padlónak. Mert valami mindig van. Valami, ami megpörget és visszacsap.