Tisztelet. Ez a szó már kimondva is olyan hivatalos. Kihúzott vállak, bennakadt levegő, egyenes tartás. Eszembe jut róla az, amikor kicsiként tiszteltem a felnőtteket. Az óvónénit, az igazgatót, a tanáraimat, a szüleimet. Tiszteletről mindig felidéződnek azok a rokonaim, akik a vita hevében mindig arra hivatkoztak, hogy azért kell tisztelni őket, mert ők a szülők, nagyszülők, nagybácsik, nagynénik.
Olvasd el a cikket a Styleplus alkalmazásban.
ios
android
