A nő, aki voltam, aki lenni akartam és aki vagyok

Ma végre leteszem a kardot. Lassan elengedem az erős szorítást, hogy tovább védekezzek. Kiesik a kezemből, a földre hull és én alázattal megadom magam az igazságnak. Az életnek, a szeretetnek, a bennem élő lágyságnak, aki nem akar többé csak erős nő lenni, nem akar úgy erős lenni, hogy azt bizonygatja, fitoktatja, miközben fél is. Miközben tudja, de nem fogadja el az erejét, nem szereti, hanem saját magában is már ellenséget lát.