Az érett szerelem anatómiája
Életem során számtalanszor szembe jött már velem az a mondat, hogy: „Az embernek élete során csak egy Igaz szerelme van!” .Szerintem viszont ez baromság!
olvass tovább
Az életemben mindigis központi szerepet töltött be az írás. Gyerekkoromtól kezdve amolyan gyógyírként használtam. Egy menedéknek. Ami mögé elbújhatok, közben pedig mégis ki adhatom magamból ami a lelkemet nyomja. Egy idő után aztán a környezetem hívta fel rá a figyelmem, hogy ez az érzék több annál, minthogy magamnak írjak egy füzetbe, ès talán segíthetnék a történeteimmel, gondolataimmal másoknak is. Mivel az írás mellett az empátia és a segítőkészség az, ami számomra mèg rendkívül fontos, így már csak egy nagy adag bàtorság kellett, hogy ràlépjek egy olyan útra, amire mindig is vágytam.. Írjak. Ne csak magamnak, Nektek is. Van mèg mit tanulnom, ès nèha mèg meztelennek érzem magam egy - egy mélyebb gondolat megfogalmazása után, de ha a soraim már csak egy embernek is segítenek, jókor - jó időben, akkor elmondhatom: cèlba értem!
Életem során számtalanszor szembe jött már velem az a mondat, hogy: „Az embernek élete során csak egy Igaz szerelme van!” .Szerintem viszont ez baromság!
olvass továbbSzeretlek! Minden nap, minden percben. Akkor is, amikor az őrületbe kergetsz. Akkor is, amikor a gyerekek a fejünkön ugrálnak, pedig mi hulla fáradtak vagyunk. Akkor is, ha nem jut elég időnk egymásra, és akkor is, amikor lehalkítod a kedvenc számomat az autóban pedig én épp benne voltam a legnagyobb szóló fellépésemben.
olvass továbbMindenkinek van legalább egy olyan exe, aki baromi nehéz eset. Valakinek pedig lehet, hogy épp Te vagy az. Mindannyian hordozunk sebeket, melyeket a korábbi kapcsolatainkban szereztünk, és mindannyian okoztunk sérüléseket a múltbéli kapcsolatainkban. Hatással voltunk az ex partnerünk életére, ahogy ő is hatással volt ránk.
olvass továbbManapság mindenki rohan. Mintha valamiféle kimondatlan versenyt futnánk az idővel, egymással, és a feladatainkkal. Túlterheltek vagyunk a munkahelyen, az otthoni feladatokban, belefulladunk a mindennapok körforgásába, aminek hatására a belső energiaszintünk folyamatosan csökken.
olvass továbbBár az egyedülálló anyaként töltött évek alatt sok mindent megtanultam, megfogadtam, és bölcsebb lettem, ha döntésekről van szó, de vannak azok a helyzetek, amire az ember nem tud felkészülni. Az életünk során sok olyan szerep van, amiben kipróbáljuk magunkat: Nő, feleség, barát, társ, anya. Egyik szerep sem könnyű, de mindegyikben van valami csodálatos.
olvass továbbAnnyi mindent átéltél már. Egészen gyerekkortól kezdve számtalan nehéz és fejtörést okozó helyzetekkel találkoztál, amelyekben nem mindig sikerült meghoznod a megfelelő döntést. De még az is lehet, hogy hiába is döntöttél helyesen, a körülmények végül mégsem neked kedveztek.
olvass továbbJószívűnek lenni a mai Világban baromi nagy kihívást jelent. Mindenki törtet, a saját érdekeit helyezi előtérbe, és a céljuk elérése érdekében képesek átgázolni akár egymáson is az emberek.
olvass továbbVágy. Valaki vagy valami iránt. Veszélyes és alattomos, mert minél inkább nem akarsz róla tudomást venni, annál mélyebb éket ver a fejedben.
olvass továbbAz örök kérdés, legalábbis ami az én mindennapjaimat képes rendszerint mérgezni, de azt gondolom, hogy mindenkinek az életében van legalább egy rendkívül közelálló ember, akinek sosem lehet-lehetett elég jó.
olvass továbbEmlékszem, amikor a kisfiam óvodás lett, volt egy közös kis mondatunk, amivel mindig reggel elköszöntünk a csoportszoba bejáratánál: "A kedvesség visszajár!”
olvass továbbA szó, amit sokszor annyira nehéz kimondani. Pedig annyi – de annyi helyzetben jelentene ez megoldást az adott problémára. Bocsánat!
olvass továbbNem olyan régen úgy alakult, hogy az élet egy új feladatot sodort az utamba, ezáltal picit mélyebben bele kellett merülnöm az értékrendem részleteibe. Igazából mindig úgy álltam ehhez a kérdéshez, hogy kellő intelligenciával rendelkezem mind érzelmileg mint egyébként, és ezáltal alapvető, hogy van értékrendem is.
olvass továbbItt ülök, egy bögre kávé mellett, és azon gondolkodom, vajon melyik volt az a pont, ahonnan már nem volt vissza út? Ismered a bögrét, ahogy a gondolataimat is ismerted egykor. Tudod.. ez az a bögre, ami annyi helyet látott, és annyi titkunkat ismeri. Amit annyiszor dobozoltunk be együtt, majd csomagoltuk ki minden alkalommal, amikor együtt álltunk fel a padlóról.
olvass továbbHajlamosak vagyunk a boldogság szó hallatán nagy dolgokra- érzésekre gondolni. A rohanó hétköznapokban észre sem vesszük azokat az apró pillanatokat, amelyek feltölthetnék a lelkünket, pedig hidd el, hogy számtalan ilyen élményben van részünk nap - mint nap. Megfogalmazhatnám úgy is, hogy pont a saját boldogságunknak vagyunk az ellenségei.
olvass továbbTalán mindig is ez hiányzott. Az, hogy azt érezzem, valakinek én vagyok az az egy! Az, akit minden nap újra és újra választana. Még akkor is, amikor a legsárkányosabb énem ébred fel reggel az ágyból.
olvass továbbMegszámlálhatatlan önfejlesztő könyv elolvasása, és terapeutánál töltött óra után, mindig rettentő határozottan eldöntöttem, hogy: A saját lelki békém a legfontosabb. Becsülettel követtem a leírt – elmondott utasításokat, és - esküszöm – még dolgoztam is magamon.
olvass továbbLehetsz vékony, vagy mutathat épp többet a mérleg. Küzdhetsz legbelül számtalan megoldatlan feladattal, sőt, az is rendben van, ha a fáradtságtól már megint a száraz sampon győz a reggeli kapkodásban.
olvass továbbA mai rohanó Világban sokszor kapom magam azon, délután kettőkor, hogy reggelizni is elfelejtettem. Felkelek, elkészítem a gyerekek tízóraiját, és a reggeli, iskolába tartó versenyfutás közben igyekszem magamnak is olyan külsőt varázsolni, amitől az utcán szembejövő emberek nem futnak el a másik irányba ijedtükbe.
olvass továbbSzeretet nélkül mit érnek a mindennapok? Szeretni, és szeretve lenni az az érzés, amely értelmet ad mindennek. A szürke hétköznapoknak, az borús reggeleknek. Ha szeretek, én egészen szeretek.
olvass továbbNem kell bájital vagy bármi elérhetetlen tudás, hogy észrevegyük az apró, csillagszórószerű pillanatokat. Nem igényel extra intelligenciát, évekig tartó padban ücsörgést, de még csak különösebb energiabefektetésre sincs szükségünk. Főleg nem olyasfajtára, aminek aztán körülbelül annyi hasznát vennénk, mint a kotangens függvénynek a Lidl-ben, bevásárláskor. Kell hozzá viszont önismeret!
olvass tovább