Már nem kell féltened, melletted biztonságban vagyok

A körúton sétálok, kék a kabátom, a térdem fölé ér, a derekamon ugyanilyen kobaltkék öv. A nyakamban azúrkék, libbenő kendő, a cipőm is ugyanilyen. Sosem szerettem a kék árnyalatait igazán. Lehet, hogy tudatosan belső harmóniára, egyensúlyra törekszem ebben a a nagy kékségben? Itt van ő is, már meg sem lepődöm, hogy újra összefutunk, egészen megszoktam az időnkénti véletlen találkozásainkat, és tudom, még mindig felelősséget érez irántam.