Férfiszempont: Hazugságok hálójában, pedig a belső hang segítene, ha hallgatnék rá

Már egy ideje nagyon „jóban vagyunk” én és a belső hangom. Persze fogalmam sincs, hogy ez egyfajta megérzés, ami bennem van, esetleg az intuíció hangja, netán isteni sugallat, vagy szimplán az ego unatkozik és dumál hozzám. Ma már tudatosan figyelek rá és tudom, hogy amikor elmegyek egy cukrászda előtt és folyamatosan szövegel hozzám, hogy pl mennyire finom lett ma a franciakrémes, az már simán elnyomom, de mi helyzet, amikor beül mellém az autóba az éppen aktuális randi partnerem és ordítva üvölt hozzám, hogy NE, JAJ, ÚJÚJ, azonnal dobd ki, ez egy pszichopata, meg fog ölni álmodban, kibelez, véged van! Hallgassak rá vajon, vagy csillapítsam le valahogy?