KERESD A NŐT / Férfiszempont


Férfiszempont: A bizalom

A bizalom lehetne olyan mint a radír: minél több a hiba, annál kevesebb marad belőle. Lehetne olyan, ha lennének fokozatai. A bizalomnak azonban nincsenek fokozatai, ugyanis az vagy van, vagy nincs. A félig odaadott bizalom egyenlő a bizalmatlansággal és a gyanakvással. Kicsit nem lehet meghalni, kicsit nem lehet elengedni, kicsit nem lehet terhesnek lenni, és kicsit nem lehet bízni. Őszinteség nélkül pedig bármit lehet csinálni, csak semmit nem érdemes.

olvass tovább

A munka becsülete

Az egyszerű melós.. Olyan sokszor hallom ezt a közszájon forgó, kissé kesernyés ízű szókapcsolatot, hogy gondoltam, írok róla. Nem azokról szándékozom fogalmazni, akik reggelente tüskével és sörrel indítanak a hajnali ötkor nyíló késdobálóban, napközben a söprűn támaszkodás művészetét fejlesztik tökélyre, és az út mellett állva, ultra prosztó módon füttyögnek és szólogatnak be az arra elsétáló nőknek. Nem. Ez nem a suttyókért mondott védőbeszéd.

olvass tovább

A bűbáj herceg és a királylányok

Hol volt, hol nem volt, hetedhét országon is túl, volt egyszer egy dali szép aranyhajú herceg, akinek nem volt párja hét határban. Nem a jelöltek hiányoztak. Ha akarta volna, bíz hozzá ment volna akármelyik királykisasszony, de minthogy az ellenálláson gyakran kicsorbul a jószándék pengéje, így hiába biztatta az egész udvartartás a herceget, az csak nem házasodott meg.

olvass tovább

Férfiszempont: Azok a bizonyos 'elsők'

Talán tizenhat lehettem, mikor először találkoztunk. Ennek már vagy huszonkét éve. Rendkívül, babonázóan szépnek találtam minden vonalát, ívét. Aztán mikor beszélgetni kezdtünk a tikkasztó nyári napsütésben, percek alatt ömlesztett rám annyi kérdést, amennyit feldolgozni sem voltam képes, nemhogy megválaszolni.

olvass tovább

Férfiszempont: Hányszor érezted, hogy kong a lelked az ürességtől?

Még most is emlékszem azokra a hideg februári reggelekre. Alig két hónapja érkeztem haza Amerikából. A napjaimmal mással sem teltek, mint munkával, barátokkal, szórakozással és hosszúra nyúlt éjszakákkal. Ma már tudom, menekültem. Menekültem önmagam elől. Nem akartam egyedül lenni. Nem akartam azt a furcsa belülről rám törő érzést, amit akkor még nem is igazán értettem. Folyton kerestem valakinek a társaságát. Amikor másokkal voltam, boldognak éreztem magam...Ez a helyes kifejezés: éreztem. De valójában nem voltam boldog.

olvass tovább